Ez a projekt az idei fogadalmaim egyike. Az S.-nek írt leveleim a Hitel irodalmi, társadalmi és művészeti folyóirat hasábjain osztom meg, havonta egyet-egyet.
Miért pont most? Meg amúgy is minek?
Az utóbbi években teljesen átalakult a vizuális tartalomfogyasztás (sőt maga az irodalom is sok esetben pillanatnyi képi eseménnyé vált), amely nemcsak a „néző” magatartására hat alárendelődve vagy tudatosan ellenállva a felgyorsult tartalomfogyasztási szokásoknak, de muszáj, hogy hasson a képértelmezési gyakorlatunkra is.
Máshogy nézzük, más módszerekkel értelmezzük a képeket, jóval kevesebb időt hagyva az alkotásoknak, hiszen ha nem hat azonnal, jöhet másik, amely elementárisabb erővel képes felénk lépni. Magam is rendszeresen aggódom amiatt, hogy elég képet tettem-e az egyetemi előadásaim vetítésébe, pedig korábban az foglalkoztatott, hogy lehetséges volna-e egyetlen műalkotással kiállítást megtölteni?
Hogyan lehetséges tehát manapság megadni a megfelelő időt, a kellően elmélyült figyelmet egy-egy alkotásnak, ha manapság már kényelmetlen perceket (!) egyetlen kép előtt eltölteni, mert elszoktunk ettől. Kényszeríteni kell magunkat, hogy cask minimális energiát is befektessünk festmények vagy szobrok megértésébe. És ott a kérdés: hogyan tudunk másokat hozzásegíteni a műalkotások hatásának átéléséhez?
Hogyan tudjuk megadni a beavatottság érzetét, s közben releváns kérdéseket feltenni a késő középkori alkotások kapcsán is? A válasz könnyű: nálunk vannak a történetek. Én pedig ezeket nemcsak megírtam, de végre el is küldtem a főszerknek.
A Hitel folyóiratban te is elolvashatod őket.
A sorozat eddig megjelent részei:
- Testté lett és megérinteném (2025/2)
- Frigid szépség (2025/3)
Vélemény, hozzászólás?